Örökérvényű mese
2017. február 22. írta: Szóvilág

Örökérvényű mese

A kis herceg

Mese felnőtteknek

Először gyerekkoromban találkoztam a művel, és nem mondhatnám, hogy minden mélységével tisztában lettem volna. A történéseket természetesen felfogtam, azonban nem gondoltam tovább, nem láttam a sorok közé, márpedig ennek a mesének a lényege az általa gerjesztett gondolatokban van.

Az kisregény 1943-ban született, és a világ egyik legolvasottabb történeteként tartják számon. Antoine de Saint-Exupéry meséjét legjobb barátjának ajánlja, aki képes felfedezni a mondanivalót a herceg meséjében.

A kis herceg kalandozásait egy kerettörténet öleli át, mely során a sivatagban kényszerleszállást végrehajtott pilóta társalog a címszereplővel. A pilóta jelképezi az író felnőtti énjét, míg a herceg a tiszta, gyermeki felét. Ez a dinamikus kettősség végigfut az egész könyvön.

Témája mai világunkban, ahol a gyerekeknek egyre hamarabb kell felnőniük nagyon is aktuális.  A cselekmény előrehaladásával bejárunk több bolygót, ahol megpróbálják megingatni főhősünket őszinte hitvallásában, amivel a világot szemléli. Végül a pilóta kénytelen elengedni a herceget, aki vissza szeretne térni rózsájához, és fel kell áldoznia testét. Ez a halál azonban szimbolikus. A pilóta magába olvasztja a herceg filozófiáját, és befejezésként ez oldja fel a konfliktust a történetben. A két világnézet közti szakadék elmosódik, a felnőtt megőrzi magában gyermeki énjét, hogy szembe tudjon nézni a hétköznapok igazságtalanságaival, ám ne veszítse el a belső hitét a jóban.

 

Lássuk, mit tanított nekünk:

 

A fölnőttek (...) szeretik a számokat. Ha egy új barátunkról beszélünk nekik, sosem a lényeges dolgok felől kérdezősködnek. Sosem azt kérdezik: "Milyen a hangja?" "Mik a kedves játékai?" "Szokott-e lepkét gyűjteni?" Ehelyett azt tudakolják: "Hány éves?" "Hány testvére van?" "Hány kiló?" "Mennyi jövedelme van a papájának?" És csak ezek után vélik úgy, hogy ismerik.

 

Nyers világunk adatokra épül. Elveszítjük az egyszerű dolgok szépségét, és mindent analizálunk. Nem a fontos értékeket hangsúlyozzuk, hanem a külsőségeket. Egy húsz és egy hetven éves ember is nyugodtan lehetnek legjobb barátok, bár ezt furcsának neveznénk.

 

- Itt a sivatagban olyan egyedül van az ember.

- Nincs kevésbé egyedül az emberek közt sem.

 

Gyakran a nagyvárosokban élő emberek a legmagányosabbak. Hiába a tömeg, ha nincs olyan személy, akiben teljesen megbízhatunk. Erről Tóth Árpád verse jut eszembe:

 

Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy, 
Mint egymástól itt a földi szivek! 
A Sziriusz van tőlem távolabb 
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

 

/Lélektől lélekig – Részlet/

 

Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.

 

A szeretet egy különös jelenség. Ha valakit szeretünk, és közel áll szívűnkhöz, lehet hogy nem hibátlan, de ezek a szépséghibák elhomályosulnak, mert a szeretet nagyobb erőt képvisel. Jöhet száz másik személy, ám ha nekünk már foglalt a szívünk, nem tudja más túlragyogni.

 

 

Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik.

 

Rohanó világunknak köszönhetően az elmagányosodás korát éljük. A személyes kommunikáció átalakult virtuálissá. Több országban is előbukkantak a modern remeték, akik nem hagyják el lakásaikat. Az internet segítségével tartják a kapcsolatot a világgal.

 

Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint máson. Ha sikerül helyesen ítélkezned saját magad fölött, az annak a jele, hogy valódi bölcs vagy.

 

Ez szerintem magáért beszél, és nagyon igaz.

Az embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagaik. Akik úton járnak, azoknak vezetőül szolgálnak a csillagok. Másoknak nem egyebek csöppnyi kis fényeknél. Ismét mások, a tudósok számára problémák. Az üzletemberem szemében aranyból voltak. A csillagok viszont mind-mind hallgatnak. De neked olyan csillagaid lesznek, amilyenek senki másnak. (...) Mert én ott lakom majd valamelyiken, és ott nevetek majd valamelyiken: ha éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha minden csillag nevetne. Neked, egyedül neked, olyan csillagaid lesznek, amik nevetni tudnak! (...) S ha majd megvigasztalódtál (mert végül is mindig megvigasztalódik az ember), örülni fogsz neki, hogy megismerkedtél velem. Mindig is a barátom leszel.

Az embereknek más-más nézeteik vannak a világról. Másképp értelmeznek egy mosolyt, egy ölelést, hiszen mindenki egyedi, csak meg kell találnia az életben azt, ami boldoggá teszi.

Aki hagyja, hogy megszelídítsék, az a sírás kockázatát is vállalja vele.

Ha valakiben megbízunk, meg is bánthat minket.

Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.

A belső értékek sokkal fontosabbak a múló külsőségeknél.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://szavakvilaga.blog.hu/api/trackback/id/tr2012282337

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása