Renée Carlino: Sweet thing - Te édes! #Kritika#
2017. március 15. írta: Szóvilág

Renée Carlino: Sweet thing - Te édes! #Kritika#

Renée Carlino:

Sweet thing

Te édes!

  

A könyvről:

  • Rubin pöttyös sorozat tagja
  • Fordította: Margittay
  • Nézőpont: E/1 múlt
  • Terjedelem: 336 oldal
  • Romantikus, realista: 18 éves kortól

 

Fülszöveg: 

Meg kell találnod az összhangot a szíved és az eszed között… akkor meghallod majd a lelked muzsikáját.

Mia Kelly azt gondolja, hogy az élete sínen van. Diplomáját egy elit egyetemen szerezte, képzett zongorista, egy gyakorlatias gondolkozású anya és egy különc apa lánya. A diploma megszerzése óta azonban nem találja a helyét. Azon őrlődik, hogy üzleti végzettségével kezdjen-e valamit, vagy a zenében mélyedjen el, amit szenvedélyesen szeret.
Amikor édesapja váratlanul meghal, úgy határoz, hogy amíg ki nem találja, mihez kezdjen a saját életével, addig az apjáét folytatja. Ann Arbort New York Cityre cseréli, és átveszi apja blues kávézójának vezetését. A népszerű találkozóhely törzsközönségét fel nem fedezett helyi zenészek, művészek alkotják. Mia eddig távol tartotta magát az izgalmas és kiszámíthatatlan művészléttől, de a váratlan találkozás Will-lel, az édes, helyes, elragadó gitárossal, bepillantást enged neki ebbe a világba. Amikor a srác a barátja, majd a lakótársa lesz, Mia minden tőle telhetőt elkövet, hogy elnyomja a lelkében dúló szenvedélyt, amit iránta és a zene iránt érez, de apja öröksége lassanként megnyitja a szívét. 

Vélemény:

Erről a regényről semmit sem hallottam, mielőtt belebotlottam volna egy könyvesboltban. Egyáltalán nem bántam meg, hogy a kezembe vettem, azonban ez nem a főhősnőnek köszönhető, hanem a szerzőnő találékonyságának, ahogyan megírta zene varázslatos erejét, amint hídként két lelket összeköt, illetve Willnek, aki egyszerűen imádnivaló karakter.

A főhősnőnk igyekszik megbirkózni a gyásszal, miután apja meghalt, és próbálja kitalálni, milyen életet képzel el magának. Vajon ő is egy biztos ponthoz fog ragaszkodni, mint anyja, aki elhagyta apját? Vagy enged szívének, valamint zene iránti szerelmének és hagyja, hogy a szíve vezesse?

Mia és Will között azonnal megjelenik a szikra, ám Mia habozik, mivel nem egy flörtölő, link zenésszel képzeli el jövőjét. De Will nem az a szokásos rosszfiú, igenis gondoskodó, aki ésszerűen tervezi jövőjét, csupán ez később derül ki. Nagyon édes, ahogyan Miáért aggódik, ahogyan Jennyt vigasztalja.

A történetben külön kiemelném a zenés pillanatokat, amelyeket az írónő rendkívül ügyesen kivitelezett. Látszik, ahogyan a két főkarakterünk, milyen ügyesen dolgozik össze, hogy jelen van közöttük a „kozmikus harmónia”. Ezért a zene szerelmeseinek külön ajánlom az elolvasását.

A könyv érdekesen lett megszerkesztve. Lauren egy kétgyerekes írónő kezdi és fejezi be a történetünk mesélését, miközben az egész sztori közben csak egyszer bukkan fel. Nagyon egyedi megoldás. Lauren nemcsak külsőségekben, hanem gondolkodásmódjában is hasonlít Miára. Egyfajta jövőkép és tanácsadó is egyben. Ő adja meg a végső lökést főhősünknek, hogy elszánja magát, és végül Will karjaiba vesse magát.

A befejezés nagyon aranyos, imádtam. A szerzőnő elvarrja a szálakat, ugyanakkor hagy számunkra gondolkodni valót. A könyv végén kapunk két jelenet a történetből, amelyet Will szemszögéből olvashatunk.

Kedvenc szereplő: Egyértelműen Will, de Jennyt is szerettem.

Borító: Szerintem szuper a magyar, nagyon illik a könyvhöz.

Mutatom a többit:

   

Negatívum: Mia nekem gyakran ment az agyamra. Véleményem szerint sokszor igenis szemét volt Willel. Nagyon idegesített, ahogyan bántotta a fiút. Nem értettem a lány motivációját több alkalommal sem a történetben. De azt mindenképpen megjegyzem, hogy pozitív a jellemfejlődése.

Értékelés: 7/10

Idézetek:

Akkor vagy valóban szerelmes, ha megkérdezed magadtól, mi lenne nehezebb: neked végignézni az ő halálát, vagy azzal a tudattal élni, hogy ő fogja végignézni a tiédet? Melyikőtökhöz kegyesebb a sors? Csak amikor halálos aggodalommal szeretsz valakit, akkor jössz rá, mit is jelent a kegyes halál. A szerelem nem szelíd romantikáról szól, hanem átkozottul brutális, amitől az ember képes pánikszerűen elmenekülni. Szeretni bátor dolog, és nem ismerek Willnél bátrabb embert.

Hit, végzet, mindenféle megfoghatatlan marhaság, az emberek mégis annyira készek rájuk hagyatkozni. Én viszont nem.

Te anyád és apád is vagy. A tapasztalataid, a félelmeid, a szeretet, amit engedsz a felszínre törni – te vagy. A végzettséged, a tehetséged és a szenvedélyed – te vagy. A fájdalmad, az örömöd és az ábrándjaid is mind te vagy. Te vagy én is, meg Sheil, meg Jenny, meg Will, és minden ember, aki megérinti a lelked… de te mindenekelőtt te vagy, bárkinek álmodod is magad…

 

A bejegyzés trackback címe:

https://szavakvilaga.blog.hu/api/trackback/id/tr2512340189

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása