Stephanie Perkins

Anna és a francia csók

A könyvről:

• Vörös pöttyös sorozat tagja
• Terjedelem: 384 oldal
• Fordította: Pásztor Judit
• Nézőpont: E/1 jelen

Fülszöveg:

Anna nagy várakozással tekint végzős évének kezdete elé atlantai középiskolájában, ahol van egy remek munkája, egy hűséges legjobb barátnője, és egy alakulófélben levő, ígéretesnek tűnő kapcsolata. Így aztán eléggé elkeseredik amiatt, hogy Párizsba kell költöznie egy bentlakásos iskolába – egészen addig, amíg ott nem találkozik Étienne St. Clairrel, aki okos, sármos, gyönyörű, szóval tökéletes… lenne, ha nem volna foglalt. De a Fények Városában a vágyak valahogy mindig utat törnek maguknak. Vajon a szerelmes majdnem-ek éve a hőn óhajtott francia csókkal ér véget? Stephanie Perkins a romantikus feszültséget mindvégig sistergőn, a vonzalmat pedig magas hőfokon tartja debütáló regényében, amely garantáltan megbizserget minket a fejünk búbjától a lábujjainkig és megolvasztja a szívünket.

Vélemény:

Anna pont a gimnázium utolsó évében kerül Párizsba, egy teljesen idegen városba, ráadásul nem beszél franciául sem. Azonban hamarosan barátságot köt egy csapat fiatallal a kollégiumban köztük Étienne St. Clairrel, a hihetetlenül jóképű sráccal. Sajnos a fiúról kiderül, hogy már foglalt, sőt egy közös barátjuk is gyengéd érzelmeket táplál iránta. Ennek ellenére Anna mégis közel kerül hozzá, először barátként, majd sokkal többként is.

Imádtam St.Clairt és azt, ahogyan az írónő játszott a fiú két nevével. Nagy édes volt, miként a két fiatal egymásba szeret, pedig mindketten tudják, hogy tiltottak ezek az érzelmek.

Külön tetszett, hogy három éjjelt is együtt töltenek, mégsem fekszenek le egymással. Amit még nagyon élveztem az a baráti kör élethűsége és fejlődése. A baráti kapcsolatok dinamizmusa, amely élő szervezetként reagált minden fejleményre, és nemcsak a két kiemelt főszereplőről tudtunk meg információkat.

Anna karaktere nagyon szimpatikus volt, tudtam vele azonosulni. Érdekes, ahogyan a karaktere változik a történetben, és végül megbocsát régi barátnőjének, mert látja az összefüggéseket.

A kedvenc karakter: Étienne (akit az írónő nem egy tökéletes álompasinak formált meg, hanem húsvér embernek gyengeségekkel, félelmekkel és rossz szokásokkal)

Értékelés: 8/10

Kinek ajánlom: 14 éves kortól, aki bírja a romantikus, érzelmes könyveket (többféle érzelem jelenik meg a könyvben, egyáltalán nem egysíkú)

Borító: Nekem a magyar borítója jött be a legjobban. De ez szubjektív. Mutatom az angolt és a németet. Érdekes, hogy a német cím más. Nem a csókot, hanem a szívdobogást emelték ki.

Idézetek:

– St. Clair! – Josh felugrik a székéből, és a két fiú vidáman üdvözli egymást azzal a klasszikus, kétszer vállbaveregetős öleléssel. 
– Semmi csók? Össze vagyok törve, haver – mondja St. Clair. 
– Hát, arra gondoltam, elszomorítaná az asszonyt – feleli Josh. – Még nem tud rólunk.

Ki küldi a gyerekét bentlakásos iskolába? Tiszta Roxfort. Csak itt nincsenek helyes varázslófiúk, mágikus cukorkák és repülésórák.

– „Csengőszó, Batman jó, Robin, ébredj fel…" 
– Igen, remek. Értem. Ha-ha. Milyen hülye vagyok. 
– Mi van? Ez csak egy karácsonyi dal – vigyorog, és most már kicsit hangosabban folytatja: 
– „Batmobil lerobban az M1-es úton, hej!" 
– Várj! – fortyanok fel. – Hogyhogy? 
– Hogyhogy hogyhogy? 
– Rosszul énekled. 
– Nem, nem. – Kis szünetet tart. – Miért, te hogy énekled? 
Megütögetem a kabátom zsebét, hogy megint ellenőrizzem az útlevelemet. Phű. Még mindig ott van. 
– Úgy, hogy: „Csengőszó, Batman jó, Robin fészket rak…" 
– „Fészket rak?" Robin nem „ rak fészket… " 
– „Batmobil lerobban, és Joker hülyét kap." 
Egy pillanatra rám mered, majd tökéletes meggyőződéssel közli: 
– Nem. 
– De – felelem ugyanolyan határozottan. – Most komolyan, mi van azzal az úttal? 
– M1-es. Ami összeköti Londont Leedsszel. 
Önelégülten ránézek: 
– Na, látod. Batman amerikai. Nem jár az M1-es úton. 
– Amikor nyaral, akkor igen.

Méradododaazösszessütit?

Ó, Jézus. Hogy a fiúk mekkora idiótákká tudják tenni a lányokat.