Colleen Hoover és Tarryn Fisher: Soha, de soha #kritika#
2017. június 29. írta: Szóvilág

Colleen Hoover és Tarryn Fisher: Soha, de soha #kritika#

Colleen Hoover és Tarryn Fisher:

Soha, ​de soha

A könyvről:

  • Eredeti cím: Never, never 1.
  • Vörös pöttyös sorozat tagja
  • Kiadó: Könyvmolyképző
  • Terjedelem: 176 oldal
  • Fordította: Kamper Gergely
  • kisregény, young adult, romantikus, titokzatos
  • Folytatása megjelenik: július elején

 

Fülszöveg:

Soha ne hagyd abba! Soha ne felejts! 

Jó barátok voltak, amióta csak megtanultak járni. 
Ma délelőtt óta vadidegenek. 
A fiú bármit megtesz, hogy emlékezzen. A lány bármit megtesz, hogy felejtsen. 

Ne habozz! Imádni fogod.

 

Vélemény:

Amikor a könyv fülszövegét olvassuk, egy sokkal sablonosabb amnéziás sztorira gondolhatunk. Eszünkbe juthat egy fiú és a lány, akik közül az egyik elveszti emlékezetét, aztán nagy nehézségéket árán összejönnek. Hát ez egyáltalán nem így van.

A történet alapötlete nagyon zseniális és kreatív. Adott két fiatal középiskolás, akik egyszer csak elveszítik az emlékezetüket az óra elején. Fogalmuk sincs, hogy kik ők, hol vannak és mi történt velük.

Miután lassan összerakosgatják életük darabkáit (név,cím, család) kiderül, hogy a két főhős Silas és Charlie egy se veled se nélküled kapcsolatban álltak. Családjaik között is hatalmas szakadék és konfliktus húzódik.

A két fiatal próbál rájönni mi történhetett velük. Nyomozgatnak és egyre furcsább dolgokkal szembesülnek, miközben csak egymásra számíthatnak. Vagy mégsem?

A két szerző iszonyat tehetséggel vezet minket végig a cselekményen. Folyamatos a feszültség, hiszen E/1 nézőpontban mi is éppen annyi információt tudunk a világról, amennyit Silas és Charlie. Sikerült a mű befejezéséig fenntartani ezt a kíváncsiságot.

A két fő karakter is összetett, annak ellenére, hogy igazi személyiségüket ők maguk sem ismerik, idegenként tekintenek magukra. Ehhez képest a lány és a fiú mindig eltérően reagálnak az eléjük kerülő szituációkra, így még izgalmasabbá téve a végkifejletet.

A könyv egy kiszámíthatatlan csattanóval és fejleménnyel ér véget, melynek köszönhetően az olvasó ölni tudna a folytatásért.

Egy egyedi, titokzatos sztorit kapunk teli kérdésekkel és feszültségekkel csupán néhány oldalban. Hihetetlenül jól oldották meg a könyv szerkezetét.

 

Értékelés: 10/10

 

Idézetek:

- Egy női nyaklánc van a hátadra tetoválva, Silas. – Mosolyog. – Baromira favágós.
Élvezi a helyzetet.

-  Te meg fákat varrattál a hátadra, úgyhogy nincs mire felvágnod. Előbb-utóbb termeszek költöznek beléd.

 

– Megengeded neki, hogy vezesse a kocsidat? Te szórakozol velem? Még engem sem engedtél soha ahhoz az átkozott kormányhoz. 

Ránézek, és megvonom a vállam. 

– Nem beléd vagyok szerelmes.

 

– Nem érdekel, milyen volt a valódi első csókunk – mondja. – Erre akarok emlékezni.

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://szavakvilaga.blog.hu/api/trackback/id/tr8212628897

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása