Mona Awad:

Antilányregény

A könyvről:

• Fordította: Diószegi Dorottya
• Kiadó: Athenaeum
• Terjedelem: 301 oldal
• Eredeti címe: 13 Ways of Looking at a Fat Girl

Fülszöveg:

A ​könyv története titkos ajándékot rejt. 
Adunk neked vele egy barátnőt. Kicsit zűrös a csaj, az igaz, de nagyon szerethető, mert tényleg mindig őszinte, mert elképesztő sztorikba keveredik folyton, és mert olyan viccesen tud ruhát próbálni, ahogy senki más. Ő Lizzie, a kövér lány. Aki különben nem is kövér, csak azt hiszi magáról. Ez a dilije. Hogy dagadt. Meg hogy biztos nem kellene egyik fiúnak sem. Ne tudd meg, milyen pasikra hajt, még egy rockzenésszel is összejött. Abból jó nagy gáz lett, majd elmeséli. 
Lizzie olyan, mint te – boldog akar lenni. Talán kicsit megelőzött téged: ő már végigcsinálta. Légy vele türelmes, kérlek! Ő azért bukdácsol ennyit, hogy neked már ne kelljen. Elköveti helyetted a hibáidat. Nevessetek, sírjatok együtt!

Vélemény:

Először is muszáj megemlítenem, hogy a cím nagyon találó, ez a könyv tényleg nem egy szokásos lányregény helyes pasikkal, fényűző bulikkal és cserfes csajokkal. Ezért is furcsa számomra a borító, amely egészen más történetet sejtet.

A könyv végigvezet minket a felnőtté, még inkább a nővé válás folyamatán. Láthatjuk, ahogyan Lizzie testképzavara kialakul az évek során, és egyre csak erősödik benne. Sajnos ez a „dili”, miként a fülszöveg is
fogalmaz, végül megmérgezi életét, kapcsolatait, de legfőképpen saját magát.  Liz hiába nő fel, hiába számol le kilóival, továbbra is annak kövér lánynak látja magát, mint aki régen volt.

A külső szemlélődő nézőpontjából írt szemszög szintén érdekes módja annak, hogy felfedje az író, miként viselkedik ma a társadalmunk.

Tagadhatatlan, hogy a modern világunk és média sajnos hatalmas hatással van önképünkre, és főként a fiatalok veszélyeztetettek. Egyre égetőbb probléma már gyerekkorban a különböző testképzavar és az abból eredő betegségek, mint az anorexia.

A könyv mondanivalója tulajdonképpen az, hogy bármilyen tökéletes is az alakunk, mindig a saját boldogságunkat kell a szem előtt tartanunk. Lehetsz molett vagy sovány, alacsony vagy magas, a lényeg, hogy szeresd önmagadat, ne kövess ideákat, csak légy boldog a saját testedben!

Pozitívum:

A szerzőnek sikerül egy körülbelül 300 oldalas regénybe belesűrítenie Lizzie középiskolás, felnőtt dolgozó, majd házas éveit.

Olvasmányos stílus, nagyon gördülékeny a szöveg.

Nem klisés a történet, egyedi a cselekmény vezetése.

Negatívum:

Befejezés: jobb lezárást képzeltem a sztorinak.

A könyv egy fontos témát dolgoz fel, ennek ellenére mégsem éreztem magaménak, nem tudott megragadni. A főszereplő lány, habár szimpátiát éreztem iránta, nekem nem volt rokonszenves. Megértettem bánatát és küzdelmét, ám a fülszöveggel ellentétben, nem lett a barátnőm. De ha az lett volna, én sokkal többet segítettem volna neki, mint a mellékszereplők.

Értékelés: 7/10

Idézetek:

– Már letettem arról, hogy egy konkrét súlyhoz tartsam magam, tudod? Úgy érzem, így egészségesebb vagyok. Lelkileg, mármint.

Vagyunk páran, akik már attól is kövérebbek leszünk, ha csupán rágondolunk arra, amit te az imént boldogan belapátoltál abba a csöpp kis görényszádba!

Mel velem tölti a szüneteit, olyankor enni szoktunk. De sosem fánkot, mert abban mindketten egyetértünk, hogy egy fánkot evő kövér lány nagyon szomorú látvány.