Gayle Forman: Csak egy év és Csak egy éjszaka #kritika#
2017. március 24. írta: Szóvilág

Gayle Forman: Csak egy év és Csak egy éjszaka #kritika#

Gayle Forman:

Csak egy év + Csak egy éjszaka novella

A könyvről:

  • Csak egy nap folytatása
  • Eredeti cím: Just One Year
  • Fordította: Sóvágó Katalin
  • Nézőpont: E/1 jelen, novella: E/3
  • Terjedelem: 328 oldal + 45 oldal a novella
  • Az első rész kritikáját megtalálod: itt.

 

Fülszöveg:

Amikor kinyitja a szemét, Willem nem tudja, hol van – Prágában? Dubrovnikban? Vagy visszakerült Amszterdamba? Annyit tud, hogy ismét egyedül van, és meg kell találnia egy lányt, akinek Lulu a neve, és akivel egy varázslatos napot töltött Párizsban. Volt abban a napban – abban a lányban – valami, amitől Willemnek azt kell gondolnia, hogy a sors is egymásnak szánta őket, így Lulut keresve beutazza a világot Mexikótól Indiáig. Ám ahogy telnek a hónapok, és Lulu még mindig utolérhetetlen, a fiú kezd kételkedni benne, hogy a sors keze olyan erős lenne, mint képzeli… 

A Csak egy nap romantikus, érzelmes párdarabja a döntésekről szól, amelyeket hozunk, a véletlenekről, amelyek csak úgy jönnek – meg a boldogságról, ott, ahol ezek találkoznak.

Vélemény:

A Csak egy nap érdekes történetével és látványos karakterfejlődésével elvarázsolt. Ráadásul a kegyetlen befejezés miatt nagyon vártam már a folytatást. Ebben a könyvben Willem szemszögéből követhetjük a cselekményeket.

Már a történet elején meglepődtem, ugyanis a szerző nem Lulu (Allyson) és Willem megismerkedésétől kezdi a mesélést, és nem is onnan, ahol befejezte. Hanem puff bele a közepébe. Rögtön Párizsban találjuk magunkat, az ébredés napján. Azon a reggelen csöppenünk bele a sztoriba, amikor Lulu felébred, és nem találja Willemet. Végül kiderül, hogy a fiút megverték, és kórházba került.

Ebben a részben sokkal több kaland volt, hiszen Willem több kontinensen is járt, kereste a lányt, mégis Allyson történetét éreztem jobban magaménak. Az első könyv sokkal jobban megfogott. Persze, ezúttal is kapunk érdekes karaktereket. Nagyon elgondolkodtató, ahogyan Willemre végre ráhullik az összes baj és probléma, amely elől menekült.

A fiú apjának halála óta nem találja otthonát, nem értette saját anyját, és csak járta a világot hontalanul. Ebben a könyvben is végigkövethetjük főhősünk karakterfejlődését, azonban Allysonéval ellentétben (aki saját életének láncait próbálja eltépni) Willem biztos pontot keres az életében. Valami fogódzót. Egy személyt, aki gondoskodik róla, és ismeri őt. 

Pozitívumok:

Nagyon tetszett, ahogyan az író visszatekintések sorában bemutatja nekünk Willem előéletét, valamint ahogyan szemlélteti Lulu hiányát. Willem számára rengeteg villanás, jelkép szimbolizálja az űrt, amely lelkében tátong.

Szerettem a mellékszereplőket, kifejezetten érdekes személyiség volt Yael, a fiú anyja, illetve a kettejük kapcsolata. Megható volt látni, ahogyan Willem valami gondoskodást keres, mikor úgy érzi eltévedt.

Negatívum:

Be kell valljam, bőven akadt számomra kritizálni való.

Először is jobban örültem volna, ha a két szereplő találkozásánál, vagy újratalálkozásánál vesszük fel a történések fonalát.

Másodszor: habár volt elég történés a regényben, nekem mégis kicsit lapos volt. Sokkal mélyebbnek éreztem Allyson sztoriját. Kicsit olyan érzésem volt, mintha a fiú keresné is a lányt meg nem is. Allyson ezzel ellenétben képes volt meghozni egy döntést, és utána végrehajtani azt. Bár azt el kell mondanom, hogy a könyvben van rá magyarázat, miért: Willemnek el kell köteleznie magát. Erre vártunk a végéig.

És a befejezés: A második rész csupán egy mozdulattal lendít minket tovább annál, ahol az első részben megálltunk.

 

Csak egy éjszaka – novella:

A novellában bekövetkezik egy elbeszélőmód váltás. Külső szemlélők leszünk, de beleláthatunk mindkét főhősünk fejébe.

A novella folytatja végül azt, amire talán a második részben vártunk. Végre kiderül, hogyan reagál Willem Allyson érkezésére, és miként folytatódik a történetük.

Az, hogy Wilemnek szinte azonnal megint magára kell hagynia a lányt (igaz kis időre) egyszerre volt érdekes, és kicsit furcsa számomra. De hát az élet gyakran közbeszól. Ezért is talán életszagúbb lett a történet.

 

Én azt ajánlom, hogy aki nem ragaszkodik ahhoz, hogy megismerje Willem történetét, és inkább egy megnyugtató befejezésre vár, az szerezze be a novellát. A novella lezárja az olvasó kavargó érzelmeit, és elvarrja a szálakat.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a fiú története ne lenne érdekes vagy élvezhető. Csupán azokhoz intéztem szavaimat, akik izgulnak a befejezés miatt.

Értékelés: 6/10 (Csupán a második részre vonatkozik! A novellára nem!)

 

Nekem a szlovák borító tetszik a legjobban! Mutatom:

Összegzés: Nem rossz a második rész, csupán nem hozta az első szintjét.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://szavakvilaga.blog.hu/api/trackback/id/tr8412367423

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása