Amie Kaufman és Meagan Spooner

These Broken Stars – Lehullott csillagok

A könyvről:

• Vörös pöttyös sorozat tagja
• Sci-fi
• Fordította: Ipacs Tibor
• Terjedelem: 486 oldal
• Nézőpont: váltakozó E/1 jelen, Tarver és Lilac

Fülszöveg:

A ​bizakodásról és túlélésről szóló, időtlen szerelmi történet. Éld át a reményt!

Az Icarus fedélzetén ez az éjszaka is olyan, mint a többi. De hirtelen katasztrófa történik: valami kirántja a hiperűrből a hatalmas luxusűrhajót, és az a legközelebbi bolygóra zuhan. Csak Lilac LaRoux és Tarver Merendsen éli túl a katasztrófát, és úgy tűnik, hogy rajtuk kívül senki más nincs a bolygón.

Lilac az univerzum leggazdagabb emberének lánya, Tarver viszont a nincstelenségből indult. Fiatal kora ellenére már kitüntetett háborús hős, aki régen megtanulta, hogy a Lilac-féle lányok csak bajt hoznak ez ember fejére. De mivel csak egymásra számíthatnak, muszáj együttműködniük, hogy átjussanak a kísérteties vidéken, melyen túl talán segítséget remélhetnek.

És egyszer csak a körülmények dacára Lilac és Tarver ráébred, hogy furcsamód mégis volt valami haszna annak a tragédiának, ami egymáshoz sodorta őket. Mivel a hétköznapi életükben nem lehet közös jövőjük, azon kezdenek el töprengeni, hogy vajon nem lenne-e jobb örökre a bolygón maradni? 
Minden megváltozik, amikor rájönnek, hogy mi a titka a lépteiket kísérő, hátborzongató suttogásnak. Lilac és Tarver talán elhagyhatja ezt a bolygót, de azt biztos, hogy már nem lesznek ugyanazok, akik korábban voltak.

Vélemény:

A fülszöveg jól vázolja az alaphelyzetet: egy gazdag, fiatal lány találkozik egy bátor katonával, akit azonnal megfog a hölgy szépsége. Habár mindketten vonzódnak egymáshoz, mégsem mutathatják ki érzelmeiket, hiszen a katona alacsonyabb rangú, ráadásul Lilac is őriz a múltjában fájó emlékeket régi szerelmével kapcsolatban.

Az eleje engem nem annyira fogott meg, de érdemes volt továbbolvasni. Sőt, később le sem tudtam tenni. Felpörögnek az események, újabb és újabb váratlan fordulatokkal kell szembenézniük főhőseinknek, de nem szaladjunk ennyire előre…

Amit imádtam már az elejétől fogva az nem csak a szerzők leleményessége, ahogyan megszerkesztették az egyes fejezeteket (minden fejezet egy kihallgatáson történő párbeszéddel indul), hanem a két karakternek a személyisége. Mindketten nagyon erősek, és folyamatos hatást gyakorol rájuk a múltjukból fakadó élettapasztalat nyomása. Belátást nyerünk mind Lilac, mind Tarver családi hátterébe, eltemetett fájdalmaiba, melyek ismét felszínre törnek, mindez egy túlélésért folytatott harc közben. Bár hőseink között erős társadalmi ellentét feszül, idővel közel kerülnek egymáshoz, amint levetik a világ által rájuk kényszerített álarcot. Kifejezettem örültem, mikor kiderült, Lilac rendelkezik férfiasnak mondható tudással, Tarver pedig gyengédebb oldallal. Élvezetes volt végigkövetni, ahogyan együtt vagy akár külön is feltalálják magukat a szereplők, saját ötletekkel, tervekkel állnak elő.

A cselekmény körülbelül háromnegyede körül egy hirtelen csavar ugyan arcon vágott. Ezt nem spoilerezem el! Azonban a befejezés megnyugtatott, elégedetten tettem le a könyvet.

Néhány dolog, amit kiemelnék:

Háttérvilág: Sci-fi, űrhajók, lézerfegyverek, bolygóközi utazás. A sztoriban a két karakterre kerül a hangsúly, ugyan be-becsepegtetnek számunkra némi információt a könyv világáról.

Romantika: Az íróknak sikerült egy abszurd, végzetes helyzetbe kényszerült fiatalokból is szeretni való, párt kreálni. Imádtam. Édesek voltak.

Negatívum: Kicsit több adatot is befogadtam volna a történetben ábrázolt világról. Az elején szépen adogatták a szerzők, majd a vége felé, ahol elérjük a csúcspontot, talán zsúfoltabbnak éreztem az infóadagolást, ám lehetett követni. A vége kicsit túlmisztifikált lett nekem.

A befejezéshez még annyit tennék hozzá, hogy jó volt, kiderült belőle a lényeg, ennek ellenére itt is elbírtam volna még egy-két oldalt. (De ez már szőrszálhasogatás)

Borító: Külön kiemelem, mert engem elkápráztatott. Véleményem szerint nagyon illik a benne rejlő titkokhoz.

Nézőpontváltás: Nagyszerű megoldás, mivel a történet elég karakterközpontú (igen, annak ellenére is, hogy mennyire elképesztő a szereplők környezete), a főhősök gondolatainak hatására lettem képes együtt érezni. Beszippantott.

Értékelés: 8/10

Idézetek:

A harag pajzs, és ha leeresztem, darabokra török.

Egy pillanatra megmerevedik előttünk a kép: ez a mi világunk, az életünk, ami egy maréknyi széthullott csillagra korlátozódott, melyek félig már elvesztek az ismeretlen űrben.

– Esik az eső – mondom az alvástól rekedt hangon. Megköszörülöm a torkom és ismét megpróbálkozom. – Nincs semmi baj. Egyenesen a felhőkből, csak neked. 
Összeráncolja a homlokát, és még mindig előrehajol, hogy védje magát. 

– Egyenesen a felhőkből? Ez higiénikus így?

– Harcolni fogok érted.