Jessica Park

FLAT-OUT LOVE

szeretni bolondulásig

A könyvről: avagy olvasni bolondulásig (jó értelemben!)

• A Könyvmolyképző Rubin pöttyös besorolásában találkozhatunk vele
• Terjedelem: 382 oldal
• Fordította: Komáromy Zsófia
• Stílus: fiatalos, vicces és lendületes
• Sorozat: A Flat- out sorozat első része. Továbbiak: Flat-Out Matt és Flat- Out Celeste
• Extra pont: elgondolkoztató, az elnyomott érzések hatalma (majd kiderül)

Fülszöveg:

A srác magas volt, legalább száznyolcvan centi, szőkésbarna haja a szemébe lógott. Pólóján az a felirat állt: Nietzsche a haverom.

Íme, Matt. Julie Seagle kedveli őt. Nagyon is. De ott van még Finn. Akibe Julie teljesen belezúgott.

Bonyolult? Kínos? De még mennyire.

Julie nemrég költözött Bostonba, hogy megkezdje egyetemi tanulmányait: mégis honnan tudhatta volna, hogy édesanyja régi jó barátnőjének családjánál fog kikötni? Csak ideiglenesen akart megszállni náluk. Arról szó sem volt, hogy fontossá válik a Watkins család számára, vagy hogy beleszeret az egyik fivérbe. Pláne nem abba, amelyikkel még egyszer sem találkozott személyesen. De hát számít ez? Finn megérti őt, jobban, mint valaha bárki. Ők ketten egy hullámhosszon vannak.

De a szerelem – és annak mindenféle csavaros, bonyolult változata – mindig tartogat meglepetéseket. És soha senki nem ússza meg sértetlenül.

Vélemény: (spoiler)

Nem, nem véletlenül éltem az „olvasni bolondulásig” kis szójátékommal, ugyanis, amint belekezdtem új szerzeményembe, alig bírtam letenni. Egy nap alatt simán elolvasható!

A karakterek különlegesek, a sztori élvezetes, és végig fenntartja az írónő a feszültséget, hogy vajon mi a fene lehet a család titka. Mi folyik itt?

Nos, erre a történet vége felé kapjuk meg csak a választ, de addig is elkalandozunk Julie Seagle mindennapjaiban, aki egy nem mindennapi családban találja magát. Julie épphogy megérkezik Bostonba, ahol reményei szerint boldog egyetemi éveit fogja tölteni, máris hatalmas problémával kell szembesülnie, az előre lefoglalt albérlete nem is létezik, átverték. Így kerül főhősnőnk a Watkins család otthonába, és bonyolódik bele a családtagok fura szokásainak és belső világának szövevényeibe.

Lássuk a csodabogarakat:

A szülők szinte sosincsenek otthon, egyébként is ridegek, tipikus tudósok, akik komolyan veszik a kutatásokat.

Matt, a fiuk, zseni, a kockák királya, aki matek-fizika szakos az MIT-n és fura feliratos pólókat hord.

Celeste, az imádnivaló kislány pedig különleges szokást alakított ki, azaz mindenhová magával cipeli másik bátyja, Finnek a kartonpapírból készült hasonmását. Ráadásul ezt a család normális dologgént kezeli, beszélnek hozzá, megterítenek neki….stb.

Az említett testvér Finn is tiszta rejtély. A világban utazik fel-alá, és néha üzenetet küld a kishúgának.

Julie egyértelműen megállapítja, hogy ebben a családban hatalmas a zűr a fejekben, és elhatározza, helyrehozza őket. Celestet apaként nevelő Mattet igyekszik kirángatni a számítógép elől, Finnel felveszi a facebookon a kapcsolatot, kifaggatja Celestről, próbálja rávenni a hazatérésre, azonban óhatatlan beleszeret a fiatal kalandorba, akivel személyesen még sosem találkozott.

Egyre több a bonyodalom és a feszültség. Vajon mi Watkinsék titka?

Ennyit a történetről, nem akarok előre lelőni mindent.

Külön kiemelném a könyvben az intelligens humort. Habár a sztori fő témája a szerelem, nem lesz hiányunk vicces párbeszédekből, miközben mélyre kell ásnunk a szereplőink lelkében. Julie és Matt már az első percekben megvillantja szellemes szócsatájukban, hogy bizony nem unalmas szócséplésekre számíthatunk.

Ami nekem nagyon érdekes volt: az Celeste személyisége. A kislány meglepő módon nagyon éretten fogalmaz, rendkívül okos, ugyanakkor egy kartonpapírral beszélget. Egy kis buggyant szeretetgombóc számomra.

És még egy dolog: A szereplők védelmi mechanizmusa és reakciója, itt lép be a mélyebb téma a történetben némi pszichológiával. Kicsit úgy éreztem, magam is agyturkászként vizslatom a Watkins family tagjait.

Negatívumok: Túl gyors lezárás, elbírtam volna még egy 10-20 oldalt, hogy minden szál tisztázódjon, de ez szerintem szubjektív. A katarzisa (csúcspontja) a műnek túlságosan a végére csúszott. Esetleg (de ez már csak kukacoskodás) szerettem volna több romantikus helyzetet.

Összegezve: Komoly téma + intelligens humor +  YA (Young Adult) romantika= Flat-out love

Ötletes megoldás: chatelések, facebook állapotok

Kedvenc szereplő: Matt

Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szeret nevetni és komolyabb témákkal foglalkozni. A rubin pötty és a tárgya miatt, azonban én is odabiggyeszteném a „fiatal nőknek” megkülönböztetést. Fordítsa le mindenki saját érettsége szerint!

Értékelés: 8/10

Kedvenc idézeteim a könyvből:

„Én alapvetően bármit megtennék a kedvedért. Kivéve persze, ha most fel kellene kelnem hozzá a székemből.”

„– Anyu, mennem kell. Azt hiszem, megjött ez a Matt gyerek.
– Biztos, hogy ő az?
Julie belesett a kocsiba, ahogy lehúzódott az ablak.
– Egy őrültnek tűnő pasast látok, egyik kezével élénk színű cukorkát kínál, a másikkal
véres sarlót lenget. Á! Az autóhoz int. Biztosan értem jött."

„A normális emberek is nagyon idegesítővé válhatnak, ha idegesítő helyzetbe kerülnek.”

„Én se vagyok jobb a Deákné vásznánál. Minden és mindenki másnál viszont sokkal királyabb vagyok.”