Anne C. Voorhoeve: Lilly átmegy a falon #kritika#
2017. június 26. írta: Szóvilág

Anne C. Voorhoeve: Lilly átmegy a falon #kritika#

Anne C. Voorhoeve:

Lilly átmegy a falon

 

A könyvről:

  • Arany pöttyös sorozat tagja
  • Kiadó: Könyvmolyképző
  • Fordította: Szakál Gertrúd
  • Terjedelem: 264 oldal
  • Nézőpont: E/1 múlt
  • történelmi, családregény, berlini fal

 

Fülszöveg:

  1. A tizenhárom éves Lilly bepakolja a hátizsákját. Jénába készül, az NDK-ba. Ott él ugyanis csodálatos nénikéje, Lena a férjével és a gyermekeivel – csak ők maradtak Lillynek, miután édesanyja meghalt. Ám annyira azért nem egyszerű dolog Nyugatról Keletre költözni. Nemcsak a bürokrácia emelte falakat kell lerombolnia, hanem a keletnémet rokonok életét beárnyékoló múlttal is meg kell küzdenie. Lilly azonban nem hagyja magát elijeszteni, és egy új világot sikerül meghódítania magának.

 

Vélemény:

Már korábban megismerkedtem a szerzőnő egyik könyvével a Liverpool Street-el. Meg kell mondanom, sok hasonlóságot fedeztem fel a két olvasmányban: mindkét történet egy szörnyű történelmi eseményt mutat be egy kislány szemszögéből, aki elveszíti a családját, és magának kell helyt állnia ebben a rettenetes időszakban, ugyanakkor mindig talál néhány igazán jószívű embert, akiket családjaként fog szeretni.

A regény korhű részletességgel mutatja be a 20. századi kettéosztott Németország állapotát. Saját szemünkkel láthatjuk az NSZK és NDK közti feszültségeket, illetve a hétköznapi emberek mindennapjait.

Lilly tizenhárom évesen egyedül találja magát a világban. Szülei meghaltak, csupán anyja barátja látogatja meg néhanapján. Ám a lány találkozott nagynénijével az anyja temetésén, és ezt az emléket nem tudja elfeledni. Úgy érzi, igazi családja keleten várja, és elhatározza, hogy átszökik a határon.

A történet egyben családregénynek is mondható, hiszen Lilly meséjéből rengeteget megtudhatunk anyukája és nővére életéből, majd ahogyan csatlakozik sosem látott rokonaihoz, a család fájó titkairól, amelyet már a könyv elejétől keresünk.

A fiatal lány keleten találkozik a párt jelenségével és a propaganda szövegekkel, a mindennapi elnyomással és besúgó rendszerek nyomasztó atmoszférájával, de úgy döntött, inkább az a fontos számára, hogy kivel élhet, és nem, hogy hol.

A szerzőnő bemutatja, hogy a fal a szíveket és családokat is szétválasztotta, de mégsem létezik akkora erő, amely a kislányt visszatartotta volna. Érdekes észrevenni, hogy az írónő mindkét könyvének főhősnőjében akkora erő és bátorság lakozik, amely talán a felnőttekben, pont a túl sok aggódás és megalkuvás miatt megrendült.

Összességében imádom, hogy Anne C. megtalálja a legborzasztóbb történelmi korokban is a reményt és az emberekben rejlő biztató erőt, hogy túléljék ezeket a mindennapokat, melyeket talán az én generációm el sem tud képzelni.

Értékelés: 9/10

Idézetek:

Aki útnak indul, az mindig hátra is hagy valamit.

Úgy döntöttem, hogy én mindenesetre a jövőben csak azt hiszem el, amiről a saját szememmel győződtem meg.

Nem mondta ki, de láttam rajta, mit gondol: most már a világon semmilyen fal nem választhat el bennünket egymástól.

Csak annyit tudok biztosan, hogy valaminek a vége egyúttal valami más kezdetévé válhat, és hogy nálam ez a kezdet azt jelentette, hogy találkoztam eggyel azok közül az emberek közül, akiknek a boldogsága elpusztíthatatlan, és akik szilárdan hiszik, hogy az életben mindennek van értelme.

A bejegyzés trackback címe:

https://szavakvilaga.blog.hu/api/trackback/id/tr3912621291

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.