Jenny Han: A fiúknak, akiket valaha szerettem #kritika#
2017. április 18. írta: Szóvilág

Jenny Han: A fiúknak, akiket valaha szerettem #kritika#

Jenny Han:

A fiúknak, akiket valaha szerettem

A könyvről:

  • Vörös pöttyös sorozat tagja
  • Kiadó: Könyvmolyképző
  • Terjedelem: 360 oldal
  • Nézőpont: E/1 jelen
  • Fordította: Tóth István
  • Young adult, középiskola, romantikus
  • Létezik folytatása: P. S. I still love you címmel (angolul)

Fülszöveg:

Írás közben egy csöppet sem fogom vissza magam. Úgy fogalmazok, mintha ő soha nem olvasná el. Merthogy nem is olvassa. Minden egyes titkos gondolatomat, gondos megfigyelésemet, mindent, amit eltettem magamban, belesűrítem egy levélbe. Amikor megírtam, lezárom, megcímezem, majd elteszem a pávakék kalapdobozba.

Ezek nem szerelmes levelek a szó legszorosabb értelmében. Akkor íródnak, amikor már nem akarok többé szerelmes lenni. Búcsúlevelek. Mert miután megírtam őket, nem emészt többé a mindent felemésztő szerelem. Onnantól fogva úgy tudom megenni reggel a gabonapelyhet, hogy közben nem azon jár az eszem, vajon ő is banánnal szereti-e a Cheeriost. Úgy éneklem a szerelmes dalokat, hogy már nem neki éneklem. Ha a szerelem olyan, mint a megszállottság, a leveleim olyanok, mint az ördögűzés. Megszabadítanak. Legalábbis azt kéne tenniük.

Vélemény:

Egy aranyos, szeplőtlen, romantikus könyv akadt a kezembe. Habár pont a korábbi értékelésben írtam egy Vörös pöttyös könyvről, hogy a célközönségnél idősebbként is élveztem, ez sajnos ennél az ifjúsági regénynél kevésbé mondható el. Ettől függetlenül tagadhatatlan, hogy nagyszerű kis történettel találkoztam, elfogulatlanul fogok nyilatkozni róla.

A regény témája a felnőtté válás, és bemutatja nekünk a szerző, mennyire bonyolult, összetett dolog is a szerelem. A főhősnőnk egy félig koreai származási középiskolás lány, aki bizony már többször esett szerelembe különböző fiúkkal, ám az érzései különböző okokból viszonzatlanok maradtak. Amikor végre túllépett az érzésein, mindig írt egy levelet az adott fiúnak, hogy miért szerette, és miként ért véget az iránta érzett rajongás. Azonban váratlanul ezek a levelek a címzettek kezébe kerülnek, és ezzel elindítanak egy lavinát, és felforgatják a lány életét.

A lány levelei eszembe juttatták, milyen volt anno fiatalnak és szégyenlősnek lenni. Emlékszem, milyen érzés volt elővenni a régi naplómat, amely a szemembe vágta mennyire érzelmes, indulatos és érzékeny voltam akkoriban. Felelevenedtek bennem a gyenge próbálkozásaim, amikor úgymond jeleket küldözgettem a kiszemeltemnek, aki persze sosem fogta őket.

Habár komolyabb esemény nem történt a könyvben, mégis élvezhető. Inkább a lelki folyamatok, a testvéri összetartás és a reakciók kerülnek kiemelésre.

Pozitívumok:

Aranyos, családi légkör. A Song lányok összetartása. Testvériesség megjelenése a műben.

Karakterfejlődés: számomra a legérdekesebb személyiség Peter. Főhősnőnk vele együtt változott meg a cselekmény során.

Váratlan befejezés: Én azt hittem a másik fiúra esik majd Lara Jean választása. Azonban be kell ismernem, így valóban jobb a kimenetel.

Negatívumok:

Komolyabb témákat nem pedzegettünk, ám egy könnyed nyári olvasmánynak tökéletes.

Lezárás: Kíváncsi lettem volna egy kicsivel több iránymutatásra, hogyan fog alakulni a szereplők jövője.

Értékelés: 7/10

Idézetek:

– Ne ordibálj, te idióta! – sziszegi dühösen. 
– Ne nevezz idiótának, te idióta! – súgom vissza.

 

Tudod milyen érzés úgy szeretni valakit, hogy alig bírod elviselni, és közben tudni, hogy ő soha nem fog ugyanígy érezni? Valószínűleg nem. Az olyan embereknek, mint te, soha nem kell ilyesmi miatt szenvedni.

 

S ekkor hirtelen megszólalt: 
– Kókuszillata van a hajadnak. 
Nem is ültünk közel egymáshoz. 
– Tényleg? Onnan érzed? – kérdeztem. 
Közelebb csúszott, és beleszagolt a hajamba. 
– Aha, Hawaiira vagy valami olyasmire emlékeztet. 
– Köszi! – mondtam, bár nem voltam biztos benne, hogy bóknak szánta. – Felváltva használom ezt a kókuszillatú sampont és a húgom babasamponját, hogy lássam, melyiktől selymesebb a hajam… 
Ekkor Peter Kavinsky odahajolt hozzám, és megcsókolt, amitől teljesen ledermedtem.

 

A szerelem félelmetes – állandóan változik, és bármikor vége lehet. Ez a kockázat vele jár. És mégsem akarok félni többé. Bátor akarok lenni.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://szavakvilaga.blog.hu/api/trackback/id/tr5412434361

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.