Julianne Donaldson:

Blackmoore

A könyvről:

• Arany pöttyös sorozat tagja
• történelmi romantikus
• Borító: Zsibrita László
• Terjedelem: 341 oldal
• Nézőpont: E/1 múlt
• Fordította: Molnár Edit

Fülszöveg:

Kate ​​Worthington jól tudja, hogy soha nem mehet feleségül kiszemeltjéhez, ezért 
elhatározza, Indiába utazik, hogy megzabolázza nyughatatlan lelkét, és megszabaduljon kellemetlen családjától. Kotnyeles édesanyjának azonban más tervei vannak. Az asszony alkut köt Kate-tel: elutazhat Indiába, de csak akkor, ha egymás után három házassági ajánlatra is nemet mond.
Kate, hogy teljesítse a megállapodást, az impozáns Blackmoore-i kastélyba utazik, és kedves gyerekkori pajtásához, Henry Delafieldhez fordul segítségért.
Ám ha szívügyekről van szó, nincs helye alkudozásnak, és a legalaposabb tervek is dugába dőlhetnek. A zord, szeles észak-angliai partvidéken Kate végül kénytelen szembenézni az igazsággal, amit még saját maga előtt is titkolt.
Lehet, hogy éppen az a házassági ajánlat szabadítja meg a szenvedéseitől, amit feltett szándéka elutasítani?
Az 1820-as években játszódó Blackmoore igazi romantikus regény, egy fiatal nő magával ragadó története, aki komoly áldozatok árán tanulja meg, hogy a szívére kell hallgatnia.

Vélemény:

Az írónő első regényébe azonnal beleszerettem, és azt kell, hogy mondjam, most is hozta a formáját. Egy érdekes, romantikus történetet hozott nekünk titkokról, álmokról és csalódásokról. Mi sem bizonyítja jobban, mennyire élveztem a könyvet, hogy két óra alatt végeztem vele. Julianne Donaldson megint nagyot alkotott. A kritikában többször utalni fogok előző regényére, amely szintén a 19. századi Angliában játszódik. Itt meg tudjátok nézni, mit írtam Edenbrooke-ról.

Edenbrooke történetében is rendkívül fontosak voltak a részletek, itt sincsen ez másképp. Ezúttal azonban talán nagyobb hangsúlyt kaptak a jelképek és szimbólumok, illetve a karakterek élettörténete.

Az előző regényhez képest főszereplőink már gyerekkoruk óta ismerik egymást, így rengeteg közös emléket őriznek lelkükben. Rögtön az első pillanatban feltűnik, hogy főhősnőnk Kate és Henry között ott motoszkál a szikra, mégis elnyomják.

Általában nem szeretem a visszaemlékezéseket a könyvekben, mivel megtörik a cselekmény lendületét, ám ezúttal ez nem így történt. Hálás voltam, hogy az írónő megosztotta velem Kate élményeit és csalódásait. Csupán ezekből az emlékekből tudhattuk meg, miért is döntött a főszereplőnk amellett, hogy sosem házasodik meg, és miért tekint anyjára ellenségként.

Henryt külön imádtam őszinteségéért és kitartó hűségéért. Nagyon tetszett, ahogyan Kate és Henry együttműködtek, látszott minden halvány mosolyban, viccnek álcázott őszinte vallomásban, hogy kettejük közt igenis van valami.

A történet történelmi regényhez képest nagyon pörgősre sikeredett, váratlan fordulatokban most sem szenvedtem hiányt. A befejezés számomra külön öröm volt. Egy olyan korban, ahol a nők legnagyobb részének a házasság jelentette életük legnagyobb kalandját, Kate mégsem mondott le álmairól, sőt megszerezte Szívének Vágyát is. (Igen, nem véletlenül írtam nagybetűvel!)

Negatívum: A befejezésnél mégis hiányoltam valamit. Henry magyarázatát, hogy mi történt azon hónapok alatt, amíg nem találkozott szerelmével.

Kedvenc szereplő: Henry

Legjobban utált karakter: Kate anyja

Kedvenc rész: A madár kiszabadítása a kalitkából

Értékelés: 10/10

És természetesen ezúttal is gyönyörűre sikeredett a magyar borító.

Idézetek:

Ami igazán kedves a szívünknek, azt mindennél szebbnek látjuk.

Rabszolgaság és nyomorúság? – hűlt el Henry. – Én nem így látom – csóválta meg a fejét. – Szerintem a házasság a rokonlelkek egymásra találása. Kapocs, ami természetesen kötelezettségekkel is jár, de éppen ebben rejlik az ereje. A legkedvesebb barátod egy életen át kitart melletted, és hűséges, odaadó társaddá válik. Én ilyennek látom a házasságot. Ezért is hiszek benne.

A szerelem olyan, mint a láz. Elpusztít. Megnyomorít. Mindent elsöpör, ami az útjába kerül. Így hát bölcsen elkerülöm, akár a pestist. Az emberi szív oly gyarló, amikor azt hiszi, a szenvedély örökké tart. A szenvedély olyan, mint a tűzvész, mindent felperzsel maga után. Logikátlan és ésszerűtlen. A szerelem a férfi számára biztos bukást, a nő számára örökös rabságot jelent. Kalitka, amiből soha nincs menekvés.