Cassandra Clare

Csontváros

Mivel régebbi sorozatról van szó, ezért csak röviden foglalom össze a lényeget.

A könyvről:

• Vörös pöttyös könyv
• A végzet/halál ereklyéi sorozat első kötete
• További kötetek: Hamuváros, Üvegváros, Bukott angyalok városa, Elveszett lelkek városa, Mennyei tűz városa
• Mindet olvastam már, habár egy-két fordulat lehet nem fog mindenkinek tetszeni, nem véletlenül lett ilyen felkapott a sorozat, végig kitart a könyvek magas színvonala
• Karakteres szereplők
• Urban Fantasy
• Terjedelem: 469 oldal
• Fordította: Kamper Gergely

Első kötet fülszövege:

Gyilkosság ​tanúja lesz – a tizenöt éves Clary Fray aligha számít erre, amikor elindul a Pandemonium nevű New 
York-i klubba. Az elkövetők: három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser. 
A holttest aztán eltűnik a semmibe. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi, még egy vércsepp sem bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán?

Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? 
Az Árnyvadászok tudni akarják…

Vélemény: A fülszöveg elég jól bemutatja az alapsztorit, ezért azt nem folytatnám. A könyv stílusa nagyon megnyerő, tele van imádnivaló figurákkal, rejtéllyel, harcokkal. Az írónő egy egész fantasy világot tár elénk, miközben a saját világunkat sem felejthetjük el. A történetben két világ ötvöződik, egyik sem létezik a másik nélkül, csupán a „mondénok”, azaz normál emberek nem fedezik fel a veszélyes vámpírok, árnyvadászok és egyéb lények birodalmát. Azonban őket védik az árnyvadászok. Az egész történet háttérvilága remek, a szerző emészthető formában adagolja az információkat, miközben a lendület sem veszik el. Ma már szinte egész árnyvadász rajongó kultusz alakult ki a történet nyomán. A főhősnő karaktere külön tetszett, hogy nem egy szokásos jó kislányt kapunk, hanem egy vagány és bátor csajszit, aki harcoshoz méltóan küzdi le az élet akadályait.

Kedvenc szereplő: Jace, Magnus

Értékelés: 10/10

Kinek ajánlom: Mindenkinek, aki szereti a fantasyt és a vámpíros, vérfarkasos sztorikat. 16 éves kortól.

Film adoptáció:

A Csontváros kötetből készült film is Lily Collins és Jamie Campbell Bower főszereplésével. A film forgatókönyve
nagyon hűséges az eredeti történethez. Innentől szubjektív vélemény: Lily nagyon hitelesen alakítja Claryt, azonban nekem Jace karakterét alakító színész egyáltalán nem nyerte el tetszésemet. Szerintem egyáltalán nem illik rá a szerep. A film sajnos nálam a tűrhető kategóriába esett, annak ellenére, hogy nagy rajongója vagyok a könyvnek.

Sorozat:

A film után sorozat is készült az árnyvadászok kalandjaiból Shadowhunters néven, amely jelenleg is fut. Az első évada nemrégiben ért véget. A színészek kicserélődtek, és elrugaszkodtunk az eredeti sztorihoz képest. Azonban ezek véleményem szerint szükséges változtatások voltak, hiszen mégis csak egy sorozatról van szó. Személy szerint nekem a sorozat sokkal jobban bejött (egy-két furi változtatást kivéve). Sok kommentet olvastam ennek kapcsán, és azt kell mondanom nagyon megosztóra sikeredett sorozat. Kukkantsatok bele, és döntsetek magatok! J

Kedvenc idézetek:

„– Jézusom! – kiáltotta Luke. 
– Á, igazából csak én vagyok – mondta Simon. – Bár már többen mondták, hogy elképesztő, mennyire hasonlítunk.”

„– Sajnos, Rév Asszonya, én maradtam az én egyetlen igaz szerelmem. 
Dorothea erre harsányan felnevetett. – Legalább – mondta – nem kell tartanod a visszautasítástól, Jace Wayland. 
– Nem feltétlenül van így. Időnként nemet mondok magamnak, hogy érdekesebb legyen.”

„– Eljött hozzád egy a Néma Testvérek közül. Hodge küldött, hogy ébresszelek fel. Igazából felajánlotta, hogy ő maga jön, de ha már hajnali öt van, gondoltam, kevésbé rágsz be, ha valami szépet látsz. 
– Mármint téged? 
– Mi mást?”

„A patkány összekuporodott a lány tenyerének ölelésében, és kétségbeesetten nyüszített. Clary a mellkasához szorította. – Ó, szegény kis drágám – duruzsolta, majdnem mintha Simon valóban állat lett volna. – Szegény Simon, nem lesz baj, megígérem… 
– Én nem sajnálnám a helyedben – jegyezte meg Jace. – Szerintem még sosem járt ilyen közel a didkóidhoz. 
– Ó, fogd már be!”

„Vetett egy gyors pillantást Jace-re, aki néhány lépéssel előttük baktatott, és a jelek szerint a macskával társalgott. Clary kíváncsi lett volna rá, miről beszélgetnek. Politikáról? Operáról? A tonhal áráról?”