Neil Gaiman: Északi mitológia #kritika#
2017. július 02. írta: Szóvilág

Neil Gaiman: Északi mitológia #kritika#

Neil Gaiman:

Északi mitológia

A könyvről:

  • Kiadó: Agave
  • Terjedelem: 208 oldal
  • Fordította: Pék Zoltán
  • északi népek, mitológia, fantasy, mítosz

Fülszöveg:

Egy ​új klasszikus: a jól ismert skandináv mítoszok a történetmesélés nagymestere, Neil Gaiman elképesztő átiratában.

Az ősi történetekből Gaiman regényszerű ívet kovácsol, kezdve a kilenc világ legendás megteremtésével, majd sorra veszi a félistenek, törpék és óriások tetteit. Például Thor pörölyének ellopását, aki ezután kénytelen nőnek öltözni – ez az ő szakállával és étvágyával nem kis feladat –, és úgy visszalopni. De elmeséli a legmeghatóbb történetet is, amikor Kvasir, a legbölcsebb isten véréből megfőzik azt a sört, amely aztán létrehozza a költészetet. A számtalan kaland Ragnarökkel, az istenek alkonyával, új idők és emberek születésével zárul.

Gaiman keze alatt a régi poros mítoszok újra élettel telnek meg. A regény mesteri és szellemes prózája kiemeli az istenek versengő énjét, megmutatja hajlamukat arra, hogy átverjenek másokat, és őket is átverjék, valamint megismerteti az olvasót azzal a tulajdonságukkal, hogy a szenvedélyt mindig hagyják felülkerekedni a józan eszükön. 

Vélemény:

A szerző érdekes és élvezhető formába önti a régi, északi mítoszokat.  A könyvben 16 rövid történetet olvashatunk istenekről és azok kalandjairól, miközben jól szórakozhatunk.

Sajnos ennek a könyvnek az előnye egyben a hátránya is. A kiválasztott rövidebb történetek izgalmassá teszik a cselekményt. A görögökhöz hasonlóan antropomorf formában láthatjuk Thort, Odint, Lokit és társaikat.

Azonban a darabokra szabdalt történeteket szét is húzzák kissé a művet. Így a regény inkább egy témát összefogó novellákká válik, és pont emitt nehezebb belemélyedni ebbe a varázslatos, kissé abszurd világba.

Az olvasmányokból kiderül, hogy a benne szereplő istenek sem tévedhetetlenek, megismerik mind a vágyak, félelem világát, és bizony elérkezik az alkonyuk is. Szembenéznek igazi nehézségekkel.

Thor és mitológia rajongóknak mindenképpen ajánlom, mivel rengeteg érdekességet hordoz, ráadásul egy kulturális élményt is nyújt arról, hogy hogyan láthatták a régiek a világunkat odafent északon, a hidegben, és milyen történeteket fűztek egyes jelenségekhez.

Kedvenc történetem az utolsó, azaz a Ragnarök, amelyben minden összefonódik. A hibák, a bosszú és a végzet ebben a fejezetben ölt testet, miközben bemutatja a világ örök körforgását.

 

 

Értékelés: 7/10

Idézetek:

– A pörölyödet Thrym lopta el, minden ogrék ura. Meggyőztem, hogy adja vissza, de megkéri az árát. 

– Ez érthető. Mi az ár? 

– Freya keze. 

– Csak a keze? – kérdezte Thor reménykedve. Végül is Freyának két keze van, talán rá lehet beszélni, hogy az egyiktől váljon meg. Hiszen Tyrnél is sikerült.

 

– Remélem, tudod, hogy mit csinálsz. 

– Hogyne tudnám – felelte Thor. De nem tudta. Azt csinálta, ami éppen az eszébe jutott. Ehhez értett a legjobban.

 

– Mert amikor csak valami baj üt be, először mindig az jut eszembe, hogy Loki hibája. Ezzel sok időt megspórolok.

 

Loki sokkal érdekesebbé, bár kevésbé biztonságossá tette a világot.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://szavakvilaga.blog.hu/api/trackback/id/tr10012636383

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása