Anne C. Voorhoeve:
Lilly átmegy a falon
A könyvről:
- Arany pöttyös sorozat tagja
- Kiadó: Könyvmolyképző
- Fordította: Szakál Gertrúd
- Terjedelem: 264 oldal
- Nézőpont: E/1 múlt
- történelmi, családregény, berlini fal
Fülszöveg:
- A tizenhárom éves Lilly bepakolja a hátizsákját. Jénába készül, az NDK-ba. Ott él ugyanis csodálatos nénikéje, Lena a férjével és a gyermekeivel – csak ők maradtak Lillynek, miután édesanyja meghalt. Ám annyira azért nem egyszerű dolog Nyugatról Keletre költözni. Nemcsak a bürokrácia emelte falakat kell lerombolnia, hanem a keletnémet rokonok életét beárnyékoló múlttal is meg kell küzdenie. Lilly azonban nem hagyja magát elijeszteni, és egy új világot sikerül meghódítania magának.
Vélemény:
Már korábban megismerkedtem a szerzőnő egyik könyvével a Liverpool Street-el. Meg kell mondanom, sok hasonlóságot fedeztem fel a két olvasmányban: mindkét történet egy szörnyű történelmi eseményt mutat be egy kislány szemszögéből, aki elveszíti a családját, és magának kell helyt állnia ebben a rettenetes időszakban, ugyanakkor mindig talál néhány igazán jószívű embert, akiket családjaként fog szeretni.
A regény korhű részletességgel mutatja be a 20. századi kettéosztott Németország állapotát. Saját szemünkkel láthatjuk az NSZK és NDK közti feszültségeket, illetve a hétköznapi emberek mindennapjait.
Lilly tizenhárom évesen egyedül találja magát a világban. Szülei meghaltak, csupán anyja barátja látogatja meg néhanapján. Ám a lány találkozott nagynénijével az anyja temetésén, és ezt az emléket nem tudja elfeledni. Úgy érzi, igazi családja keleten várja, és elhatározza, hogy átszökik a határon.
A történet egyben családregénynek is mondható, hiszen Lilly meséjéből rengeteget megtudhatunk anyukája és nővére életéből, majd ahogyan csatlakozik sosem látott rokonaihoz, a család fájó titkairól, amelyet már a könyv elejétől keresünk.
A fiatal lány keleten találkozik a párt jelenségével és a propaganda szövegekkel, a mindennapi elnyomással és besúgó rendszerek nyomasztó atmoszférájával, de úgy döntött, inkább az a fontos számára, hogy kivel élhet, és nem, hogy hol.
A szerzőnő bemutatja, hogy a fal a szíveket és családokat is szétválasztotta, de mégsem létezik akkora erő, amely a kislányt visszatartotta volna. Érdekes észrevenni, hogy az írónő mindkét könyvének főhősnőjében akkora erő és bátorság lakozik, amely talán a felnőttekben, pont a túl sok aggódás és megalkuvás miatt megrendült.
Összességében imádom, hogy Anne C. megtalálja a legborzasztóbb történelmi korokban is a reményt és az emberekben rejlő biztató erőt, hogy túléljék ezeket a mindennapokat, melyeket talán az én generációm el sem tud képzelni.
Értékelés: 9/10
Idézetek:
Aki útnak indul, az mindig hátra is hagy valamit.
Úgy döntöttem, hogy én mindenesetre a jövőben csak azt hiszem el, amiről a saját szememmel győződtem meg.
Nem mondta ki, de láttam rajta, mit gondol: most már a világon semmilyen fal nem választhat el bennünket egymástól.
Csak annyit tudok biztosan, hogy valaminek a vége egyúttal valami más kezdetévé válhat, és hogy nálam ez a kezdet azt jelentette, hogy találkoztam eggyel azok közül az emberek közül, akiknek a boldogsága elpusztíthatatlan, és akik szilárdan hiszik, hogy az életben mindennek van értelme.
