Anne C. Voorhoeve:

Liverpool ​Street

A könyvről:

• Arany pöttyös sorozat tagja
• Kiadó: Könyvmolyképző
• Fordította: Szakál Gertrúd
• Nézőpont: E/1 múlt
• Terjedelem: 528
• ifjúsági, történelmi, holokauszt, zsidóság, romantikus, háború

Fülszöveg:

„Ha ​Mamu engem egyedül akarna Angliába küldeni, megszöknék, és addig bujdosnék, amíg el nem megy a vonat nélkülem! Semmiképpen sem utaznék a szüleim nélkül…”

1939 tele, Liverpool Street vasútállomás, London. Egy tizenegy éves berlini kislány, Ziska Mangold leszáll a vonatról. Nem akármilyen vonat ez, hanem egyike azoknak a gyermektranszportoknak, amelyek közel tízezer fiút és lányt menekítettek ki a náci Németországból. Ziska pontosan tudja, mit akar: amint lehet, ki kell juttatnia a szüleit és legjobb barátnőjét, Bekkát is. Ám nem sok ideje marad, a gyilkos háború már előreveti árnyékát. Ziskára egy idegen család, egy idegen nyelv, honvágy és bizonytalanság vár – de egyúttal élete legnagyobb kalandja is. Hét évvel később pedig meg kell hoznia egy nehéz döntést.

Anne C. Voorhoeve izgalmas, lebilincselő regénye azokról a zsidó gyerekekről szól, akiket a náci uralom alatt a szüleik nélkül „transzportáltak” Angliába, nevelőszülőkhöz. A szerző rendkívüli beleérzéssel veti papírra Ziska Mangold történetét, aki eleinte nem is tudja igazán felfogni, mit jelent zsidónak lenni.

Szokatlan látásmód, megindító történet a megmenekült gyermekek sorsáról.

Vélemények:

A könyv olvasása több napot vett igénybe nálam. Ez azonban nem a terjedelme miatt volt, és nem is azért, mert ne lett volna olvasmányos a stílus, hanem azért mert a komoly, szívszorító történet emésztési időt követelt. Így hosszabb időm maradt gondolkodni az olvasottakon, és pontosabban figyelhettem meg, miként Ziska felnő.

Nagyon nehéz összefoglalnom a gondolataimat erről a regényről. A szerző komoly témához nyúlt, a világtörténelem egyik legtragikusabb eseményéhez, mindezt egy 11 éves kislány szemszögéből. Papírzsepiket a kézbe!

Ziska egy nagyon talpraesett lány, aki szereti a barátnőjét és a családját, csakhogy hirtelen elkezdődik a zsidók üldözése Németországban. A szerző igen aprólékosan szemlélteti, hogy már a gyerekek körében is mennyire meghatározó a politikai, társadalmi nyomás. Ziska és legjobb barátnője menekülő utakat, búvóhelyeket keresnek folyton, hogy ne verjék meg őket azért, mert zsidók. Először még úgy ahogy szüleivel eléldegélnek, és reménykednek, hogy jobbra fordul a sorsuk, ám a helyzet egyre csak rosszabbodik. Az emberek elmenekülnek, eltűnnek, katonák viszik el őket. Ezért küldik el Ziskát a szülei gyermektranszporttal Londonba.

Ziska a történetünk során óriási megrázkódtatásokat él át. Hamar fel kell nőnie, megtanulnia, mit jelent zsidónak lenni, és milyen érzés szerető embereket találni az embertelenségben. Habár én nem vagyok zsidó, mégis mélységesen együtt éreztem a főhősnővel. Nagyon érdekes volt, ahogyan az új szüleire reagált, megpróbált egyszerre továbblépni, de ugyanakkor hű maradni első családjához. Érezni lehetett, ahogyan a szereplő felnő, és rájön a gyerekkori tévedéseire, bölcsebbé válik.

Nagyon kedveltem Amanda (Ziska nevelőanyjának) összetett karakterét, és azt, ahogyan a nő és a lány összetartanak, míg végül elválaszthatatlanul megszeretik egymást.

Kedveltem Gary (Ziska fogadott bátyjának) személyiségét is. Sok közös pillanatuk volt a fiatal lánnyal, amikor igazán megnyíltak egymásnak és megosztották titkaikat.

Összességében a regény nagyon jól mutatja egy rettenetes háború következményeit, amelynek igazából sosincs nyertese, csupán túlélők, akik szívükben hordozzák halott szeretteik emlékét.

Pozitívumok:

Eredeti történet, komoly és súlyos téma.

A karakterek fejlődése, és Ziska nővé válásának folyamata és ennek szemléltetése.

A történelem hiteles bemutatása. A valóság ridegségének érzékeltetése. Az akkori társadalom szinte szociográfiai lenyomata.

Szerethető mellékkarakterek.

Érzelem dús történet.

Negatívumok:

Számomra Gary és Ziska kapcsolata sokkal mélyebbnek tűnt, mint Walteré a lánnyal. Hiányoltam közös pillanatokat a Glücklich fiúval.

Cím: Szerintem a könyv címeként jobban megfelelne a Túlélési terv vagy a Család a háborúra, amely el is hangzik többször a regényben. Habár a hely természetesen megjelenik, én nem tulajdonítanék neki túl nagy jelentőséget.

Értékelés: 9/10

Idézetek:

Nem gondoltam volna, hogy a gyász ennyire meg tudja betegíteni az embert. Azt hittem, az összetört szív egy vicc, vagy olyasmi, ami csak egy másik évszázadban létezhetett. De most már nagyon is el tudom képzelni, hogy ebbe bele lehet halni. Az embert teljesen elhagyja az ereje… és nem tehet ellene semmit.

Egy embert azért is el lehet engedni, mert szeretjük.

Ha te meghalsz, és én élek, akkor nem léteznek szabályok ezen a világon.